Hrvatski
Trianonra emlékeztünk
Az Országgyűlés a 2010. évi XLV. törvénye értelmében június 4-ét, az 1920. évi trianoni békediktátum napját a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította.
Iskolánk 6. osztályos tanulói Sánta Szilvia tanárnő és a Diákönkormányzat felkészítésével is megemlékezett erről a szomorú eseményről, melyen összefoglaltuk országunk legnagyobb veszteségét:
-Magyarország a trianoni békediktátum értelmében 191 735 km2 területet veszített el s maradt 91 114 km2. Elcsatoltak tőle 10 781 773 lakost, maradt 7 481 954. Idegen uralom alá került 3 727 205 magyar.
-A 4 241 magyarországi gyárból 2 166-ot elvettek, maradt 2 075, vagyis 49 százaléknyi.
-A 19 723 km vasútvonalból elvettek 11 359 km-t, maradt 8 364 km, vagyis 42 százalék.
-Elvesztettük 92 városunkat. Út- és csatornahálózatunk 80 százalékát elcsatolták.
-Minden só-, ezüst- és aranybányánk odalett. Réz-, mangán- és higanykészlet nélkül maradtunk.
-Olajkútjaink többsége is másé lett.
-Fenyőerdőink 97 százaléka, lombhulló erdeink 85 százaléka, tölgyeseink 68 százaléka is idegen kézbe került.
-Mindent egybevetve, Magyarország 1914 előtti nemzeti vagyona 38 százalékra zsugorodott.
-Megtiltották számunkra az általános hadkötelezettséget, a hadsereg létszámát 35 ezer főben maximálták, míg a Magyarország ellen összefogó kisantant országok 530 ezer katonát tarthattak fegyverben.
-Ausztriával való egyesülésünket is megtiltották.
-Csak a Romániának átadott terület nagyobb volt, mint a megmaradt csonka Magyarország.
"Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.
Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor